Poszt-Szubkultúrák

Rockerek, punkok, – mind egy-egy régóta létező és közismert szubkultúra képviselői, akiket felismerünk a markáns vonásaikról, megjelenésükről, öltözködésükről, jelszavaikról és jelvényeikről, vagy épp a zenéről, melyet hallgatnak. De ha félretesszük a sztereotípiákat, vajon mit találunk a felszínes jellemzőkön, a szegecses ruhákon és a surranón, a színes tarajon és a kannás boron túl? Tervezett fotósorozatommal erre az igen összetett kérdésre keresem a választ.

Hazánkban a nagy múltú zenei szubkultúrák jelenléte máig érzékelhető. Ezen szerveződések közül néhány már a rendszerváltás előtt, a 60-as, 70-es és 80-as években is aktívan működött, és vált az ellenkultúra jelentős fórumává. Még ha manapság, a globalizáció és a tömegkultúra új korában már nem élvezhetnek ugyanolyan kitüntetett szerepet, különösen izgalmas és feltárásra váró társadalmi leletként maradtak fenn.

A szubkultúrák képviselőinek látványos összetartozását gyakran extravagáns öltözettel és feltűnő kelléktárral demonstrálják. Ez pedig visszahat a tagok megítélésére: az ilyen külsőségek másokban könnyen előítéletet keltenek, vagy egyenesen elutasítást váltanak ki. Fotósorozatom ezért szeretne több lenni a néhai szubkultúrák puszta katalógusánál, hogy segítsen száműzni ezeket a felületes előítéleteket. Hiszen a punkokra jellemző pengék, fémláncok, biztosítótűk, a tüskésre nyírt haj és egyéb agresszív szimbólumok viselése csupán külsőség, egy virtuális közösség ismertetőjegyei, melyekkel a hasonló jelmezben fellépő zenekarok iránti rajongásukat fejezik ki.

Ugyanezt fejezik ki a heavy metalosok harsogó fekete bőrcuccai, a sötét színű szűk bőrnadrágai, bőrmellényei, az általuk hordott metálos övek és szegecses csuklópántok. A fotósorozat azt is sugallni kívánja, hogy ezek a külsőségek nem csupán e szubkultúrák nemzedékeinek sajátos kommunikációs formája, hanem ugyanúgy a számukra túl konszolidáltnak, konzervatívnak tűnő felnőttvilág elleni lázadás megnyilvánulásai.