Sárvidék

Magyarország számos megyéjében élnek életvitelszerűen és kényszerűen földutak mellett, melyek száma elképesztően magas. A kistelepülések egyik legnagyobb problémáját és feljődésük gátját manapság a közutak állapota jelenti: Magyarországon az önkormányzati közútak több mint 70 százaléka ugyanis kiépítetlen, azaz burkolattal nem rendelkező földút. Ez az arány pedig a Dél-Alföldön a legmagasabb, ahol 80% körüli az önkormányzati kiépítetlen utak aránya.

A földutak menti mindennapi problémák jelképes települései a Csongrád megyei Csanytelek és Tömörkény, ahol a lakosság harmada él földutak mellett – a Tisza közelében pedig olyan a talaj, hogy esős időben mind járhatatlanná válnak. Sok évvel ezelőtt Csanyteleken 2 millió forintot költöttek, hogy megtervezzék, engedélyeztessék és megpályázzák három különösen rossz állapotban levő földes utca felújítását. Nem nyert az önkormányzat, mert nem tudták forgalomszámlálási adatokkal és baleseti statisztikával bizonyítani, hogy a szilárd burkolatra igenis szükség van. Egy, az év jelentős részében járhatatlan úton nem lehet a nagy forgalommal igazolni, hogy szükség lenne a megjavítására, és a szénásszekerek sem rohannak egymásba olyan utcán, ahol a terepjáró is elakad. Itt is, mint sok más hasonló településen, nemhogy a mentő nem ér oda 15 percen belül egy infarktusos beteghez, ennyi idő alatt még egy traktort sem könnyű találni, amely behúzná a beteghez a rohamkocsit.

A tanyavilágok elnéptelenedése, a vidéki elvándorlás és a szegénység terjedése is jellemzi a ”Sárvidéket”. Az Európai Bizottság által kiadott adatok szerint például minden negyedik magyar él szegénységben, a mélyszegénység pedig 1 millió magyart érint, ami egy 9,9 millió lakosú országban elképesztően nagy szám.

Mindezek mellett pedig a vidéki Magyarország komoly problémája az elvándorlás. Az ifjú és középkorú magyarok jelentős hányada már megkezdte a kivándorlás tervezését, hogy elhagyja az országot. Jelenleg több mint 600.000 magyar él külföldön az Európai Unióban.