Moszkva tér
A 90-es évek közepén ismerkedtem meg a Moszkva térrel, mai nevén Széll Kálmán térrel, azóta egészen a mai átépítésig úgy éreztem, szinte semmi sem változott, az idő itt megállt.
Buda középső részének kapuja város a városban, de a szűkebb értelemben vett Széll Kálmán teret az itt megforduló emberek többsége két célból veszi igénybe: hogy átszálljon, és hogy találkozzon. Naponta százezernyi ember tör magának utat a tömegben, reggel az álmosságtól, délután a fáradtságtól kábán. Nem látva-hallva mást, csak durvaságot, rohanást, üzletelést, közönyt, nyomorúságot, lármát, többségük számára eddig nem volt más ez a tér, mint egy villamoskocsikkal megtűzdelt rettenetes embermassza, egy csúnya anyajegy a város arcán.
Aki keresztülment rajta, láthatta, hogy mekkora volt az ellentét a tér és környezete között. Az utóbbi évtizedekben átalakult és korszerűbb lett a Fény utcai piac, új és modern bevásárlóközpont épült a Széna téren, egyre több lakóház homlokzata kapta vissza régi pompáját a környező utcákban. Ezzel szemben a Széll Kálmán tér évtizedek óta majdhogynem változatlan volt: egy rideg, szélfútta, barátságtalan közlekedési csomópont, mégis szeretettel gondolt rá szinte mindenki, aki ismeri.
2015 januárjában sok év várakozás után indult meg a tér rekonstrukciója és teljes átépítése, mely 2016 tavaszáig tartott. A munkálatok eredményeként most egy új arculatú, modern tér lett a rendszerváltás előtti időket idéző Széll Kálmán tér helyén.