László áll egy szójaföld mellett. Évtizedeken át volt Kengyija vadásza, de ma már horvát állampolgár nem tarthat fegyvert Kengyijában.
A horvátországi Batinát és a szerbiai Bezdánt összekötő 638 méter hosszú határ-híd a Duna fölött.
Sándor földművelésből él, és minden nap horgászik.
Egy kagyló került elő a földből. Korábban közel 200 lakosa volt Kengyijának, de részben az árvízek miatt már csak 8-an maradtak otthonukban.
Haldarabok egy bográcsban. Jellemzően halat fogyasztanak a helyiek.
Mária rendszeres orvosi ellátásra szorul, de a határátkelő miatt kénytelen szerb ellátást igénybe venni.
Mária áll egy árterületen. Egész életében földműveléssel és halászattal foglalkozott itt. Tartozzon is bárhová Kengyija, Mária és a jelenlegi lakosok már nem akarnak innen elköltözni.
Kengyija – senkiföldje
Van egy 90 négyzetkilométeres földterület a Dunán a horvátországi Batina és a szerbiai Bezdán között, mely hivatalosan Horvátország része, de a Duna szerbiai oldalán fekszik. Mára mindössze kilenc – horvát állampolgárságú, magyar származású – lakosa maradt.
Amennyiben átkelnének a folyón, hogy bemenjenek a legközelebbi horvát településre, Batinába, minden egyes alkalommal át kell lépniük a hídon lévő határátkelőn.
A zavaros helyzet miatt terményeiket nem árulhatják, halászni, vadászni legálisan nem tudnak, a legelemibb közszolgáltatásokért – például egészségügyi ellátásért – át kell jutniuk a folyó túloldalára. Magukra utalva élnek két ország között.